CURRENT SALE

GALLERY

Egy borzasztóan szép kiállítás emlékére

Káin és Ábel, majd Lámekh testamentuma

 

Az értelmezés nehézsége mindig abból következik, hogy minden igazi remekmű kollektív és egyéni képzetek különös koncentrátum, amelynek titkaiból mindig több a kifürkészhetetlen vagy csak sejthető, mint az egyértelműen megfejthető. A kimagasló alkotások hiteles értelmezésének már puszta esélyét sem könnyű megteremteni.

Papp Sebők István által alkotott művek olyan környezetet képeznek, amelyre a világ legnagyobb múzeumai jelentkeznek, hogy állandó kiállításaikba beillesszék ezeket a műveket. Jellegzetes produktumok, amelyek egy úttörő tehetség tévedhetetlen ösztönével és egyben tudatos szelekciójával jöttek létre, tanúbizonyságot téve, hogy új programok igenis lehetségesek; és megvalósíthatóak.

A téma szerinti csoportosítás – Káin és Ábel, Lámekh története, Krisztus előtti idők, Hármas keresztrefeszítések – a mai modern kortól távolinak tűnnek, de csak látszólag azok. Ezek az ősi történetek sokféleségükben is jelzik a közösben rejlő egyedit, a régmúlt történetben a mai korra levonható tanulságokat.

Az egyik kiállítás elgondolásában és megvalósulásában – témájában – vonzza, kiköveteli a másikat. A folytatás kényszeres – meg kell valósítani a következő lépést is. A biblikus Rossz és Jó ellentéte sűrűsödik a Krisztus-képek érzületvilágában, és egyben jelzik, hogy a Jó és a Rossz sötét és örökkévaló küzdelméből a Krisztusi-út az egyetlen követhető és kivezető lehetőség. A Káin és Ábel cselekménynek az ábrázolásából a kiút a Jézus áldozata és győzelme.

Ezen a ponton elérjük a keresztény tematika legmélyebb pontjait: az abszolút ellentétek küzdelméből megnyílik egy kivezető út, melynek végében Krisztus alakja ragyog fel. Vértanúság-ábrázolásokról van szó, először Káin és Ábel, majd a Krisztusi passió. Ezekbe a biblikus témákba egybesűrűsödik a harc, az élet-halál küzdelem, az erőszak és a megváltás minden közös vonása.

Az ember első mitikus történetében – a Káin és Ábel testvérharcban – a Gonosz győz az abszolút Jó fölött, és a gonosz oldal továbböröklődik: ennek feloldása csak a Jelenések könyvében oldódik fel, a transzcendencia birodalmának felszínrejövetelében, a Jó újra nyerésre áll; Mihály arkangyal letaszítja az égből a rebellis gonosz angyalokat…

Rebellis gonosz angyalok. Az élet-halál, hit és hitetlenség küzdelmének lidérce, csak az újtestamentum legvégső és egyben a legvéresebb végső fejezetében oldódik fel transzcendenciájából. Egyértelmű, hogy ebben a művészetben a motívumok felszíne alatt a mélyebb emberi-tartalmi rétegekből szakadnak fel „ős-szorongások”. A reneszánsz és a barokk képi kultúrájának magasan fejlett elemeit magába olvasztó festészet keveredik a személyes értelmezésből eredő törvényszerűségekkel. Az elbeszélt cselekmény átalakul, átértelmeződik és egy látványos képi formában testesül meg.

A figurák rendkívül látványosak, de csupán csak emlékeztetnek az ősi cselekményre; szerepük hasonló mint a szenteket azonosító attribútumoké. Ősi cselekményt, erényeket és bűnöket testesítenek meg, tehát megszemélyesítések, allegorikus figurák.

A festő számít arra, hogy történetüket jól ismeri a néző, ezért annak részletes bemutatása nélkül is elénk állíthatja őket; ősi-archetipikus követendő példaként, vagy elrettentésül.

Ezek a festményciklusok a biblikus szövegek többszörös átértelmezésére épülnek, és mindezt árnyalja a személyes megközelítésmód; mely minden nagy művésznek legsajátabb nyelvezete. Minden az eredetiség átütő erejével hat; olykor éles kontúrozás, máskor befejezetlenség; olykor hűvösen tiszta színek, máskor fagyos eleganciával feltett komplementerek; a figurák mintha ősi mitikus emberek földi reinkarnációi lennének; festői bravúr, lendület, ötletesség és a nézőnek szánt irónia, mellyel ez a székely származású mester mindent életre kelt. Az interpretáció szabadságával az összes mű megtestesülése során él. Mintha lázas képzelgések testesülnének meg, a teátrális jelenetek valami egészen különös térbe ékelődnek be.

A személyes megközelítésmód feltétlenül egyet jelent azzal, hogy a művész személyiségjegyei megjelennek a műveken.

A fény-árnyék kontraszt mesteri alkalmazása – bámulatos közvetlenséget és erőt kölcsönöz.

A fény úgy emel ki a homályból részleteket, hogy azok drámai jelenvalósága, testi és szellemi allegóriája a néző számára átélhető élménnyé kell váljon. A képek kivitelezésének színvonala igen magas, a testek megmintázásának festői finomságai lenyűgözőek. Az arcokról az önmegfigyelés koncentrációja olvasható le, valamiféle belső büszkeség, magabiztosság, mely mintha elmélyült látomásokra alapulna. Minden heroizálva van, menetelnek a titokzatos figurák.

Erősen kérdéses, hogy a képek festője milyen mértékbe hű a biblikus történet eredeti jelentéséhez? A képek egyik meghatározó vonása az agresszivitás, mely felfokozza a látványosságot. Rendkívül talányos talajra lépünk, ha a képek szerzőjének a személyiségvonásait kezdjük keresni a képekben: feltehetően nem találjuk, hiszen egyértelmű, hogy intellektuálisan annyira megszerkesztettek, hogy messze eltávolodnak festőjük személyiségétől.

A festményeket a kiérleltségnek és a kifinomultságnak az a szintje jellemzi, aminek az elérésére csak a legnagyobbak képesek. A feszültségteljes beállítások, az erőteljes mozdulatok, az arcok egymásra hangolt kifejezése, a misztikus megvilágítás és árnyékolás, a redukált (de mégis színgazdag) színskála; a könnyed festékfelvitel (és ez által a művészi teremtés), „így kell festeni és nem másként” erejével hat a szemlélőre: a nagymester kéznyomai ezek.

Az alakok életnagyságúak, ami magától értetődő módon erősíti a kép látszólagos és a néző valóságos tere közötti kapcsolatot. Az oldalról becsapódó fények fontos hatáselemek… hisz az emberi civilizációt magától értetődő módon kíséri végig az emberi viselkedés elemezgetése; a mögötte álló etika, elmélkedések, moralizálások.

Olykor légperspektívák, máskor sötét hátterek és igen mély árnyékok, amelyek egyértelműen azért használatosak, hogy az alakok és a jelenetek erővel telítődjenek. A naturalizmus szókimondását eszményítő klasszicizmussal társítva? A nagyrészt erősen megvilágított figurák és a sötét háttér kontrasztja növeli a titokzatosságot és a nyugtalanító hatást. A formákon elömlő fény festői szépségével hat ránk; a drámai erő felfokozódik.

 
Hungarian (formal)