CURRENT SALE

GALLERY

A Tudatalatti Boltozata

Vault of Heaven

Archetipikus látomások

 

Írta: Papp Sebők István

 

Minden igazán nagy művész a Művészetnek megváltó szerepet tulajdonit. Úgy éli meg, és úgy dolgozik, mintha egyetemes megváltó üzeneteket kellene kimondania, és alkotásának minden mozdulata, minden részlete alá lenne rendelve ennek az elkötelezettségnek. Mert megváltó szerepet adni valaminek, csak elkötelezettséggel lehet…

A művészet csak akkor tölti be rendeltetését, ha nem csak művészi feladatoknak tesz eleget: az igazán nagy művészet mindig túlmutat önmagán.
Az igazán jó művészet nem vállalja azt a bejelentést, hogy Isten halott, és a belé vetett hitnek semmi értelme. Összművészeti jellege van, magában hordja a többi művészetek – a Költészet, a Zene, a Festészet és az Építészet elemeit – a megrendült hitet valami különös elevenséggel próbálja meg pótolni. Ezek a próféciák minden idők egyik legkülönösebb kísérletei arra, hogy képi megjelenítésekként egy új teológia szerepét vállalják magukra. Nem szabad azonban elfelejtenünk az ötödik művészetet, a Tudományt. Talán az embernek sok művészeti arca van…

Ez a művészeti ágak így vállnak összesített művészetté, hogy egybefonódnak, belső összefogó kötelékek alakulnak ki, itt a Festészet válik uralkodóvá, de jelen van a Költészet, az Építészet, a Tudomány és a háttérben egy fantasztikus szimfónia zajlik. Minden emberi létékű, de különleges erők gyűlnek egybe a képtér síkjában. Mintha azt hallanánk, hogy az emberi elme legnagyobb adomány a Szentlélek, még ha ezt olykor az ember elfelejti is…

A túlzott racionalizmus végül csak szerkesztésre képes, és elfelejti azt a látomásos adottságot, amelyet a lélek önmagában hordoz. Ez a transzcendens képesség teszi lehetővé, hogy a tér és az idő tengerében a képzelet elkezdjen kutatni, képeket alkosson, melyek életünk kérdéseire keresik a válaszokat.

Az egész olyan mintha tengerbe merítkeznénk, egy hatalmas sötét óceán vizébe, majd a tengerfenéken ülve elkezdenénk szemlélődni. Ez a tudatalatti óceánja, és többezeréves történelmünk összes emlékképe ebbe a hatalmas folyékony masszában lenne lebegtetve. Minden ott van csak éppen meg kell figyelnünk. Ha csendesen elhelyezkedünk a puha homokban és meditatív lelkiállapotban elkezdünk szemlélődni, lassan ebben a mély világban minden kezd érvényesülni: művészet, ősemlék, történet és történelem. És az igazságnak megfelelően, az ősbölcsesség értelmében – semmiféle torzító prizma nem lép közbe. Mi most a festészetet használjuk a látomások megvalósítására, de lehetnénk zeneszerzők vagy metafizikus tudósok, építészek.

Az ősi tudatalatti tengerének idejébe és terébe zár a képzeletünk, és onnan tekintünk ki. Nem csodálatos tájakat keresünk, naplementéket és állatkákat akarunk megfesteni, hanem a misztikus és mitologikus masszában kutat a tekintetünk. Testamentumok zuhannak elénk, régiek, elfelejtettek és újak, olykor kopottak máskor fényesek, Károli Gáspár-félék és újonnan fordítottak.

Azon gondolkozunk, hogy transzcendens-e ez a tudatalatti világ, de csak azt a feleletet kapjuk, hogy ez is a Léleknek része. A Lélek pedig teljesen transzcendens, vagy egy része magának a transzcendenciának, amit isteni templomokként születésünkkor kaptunk. Logikailag tehát továbbra is egy olyan világban kutatunk, ami az ember számáéra adatott, és ezáltal a keresésre nyitott. Legyen hát a mi hitünk szerint!

Meditációnkkal egy abszolút tér mélységébe hatolunk, nevezzük ősóceánnak, a tudatalatti legmélyebb bugyrának… mely csak arra jó, hogy hasznos eszmékkel és érzésekkel töltsük fel magunkat, majd újra a felszínre emelkedjünk, és ecsettel a kezünkben megvalósítsuk önmagunk és azt a küldetést, amelyre a Lélek, és tudatunk elhívott.

A teljes tartalom letölthető itt.

 
Hungarian (formal)